Mindenki isguy-781483_640meri azt a jó érzést, amit olyankor érzünk amikor sikerül valamit végigcsinálni. Ezt az érzést pozitív stressznek nevezzük. Ennek hatására az agy jutalompályái aktiválódnak, következtében pedig fokozódik az ún.endorfin hormon kiválasztódása.Ez a típusú stressz egy kellemes dolog, ebből merítünk erőt ahhoz, hogy a következő feladatot is maximális erőbedobással véghez vigyük. Ennek van egy ellenpárja az ún. negatív stressz, amit akkor élünk át, amikor a stressztényezők összeadódnak és elhatalmasodnak rajtunk. Ennek következtében nem vagyunk képesek agyunk egységét fenntartani és szétkapcsol a két agyfélteke.

Ez így néz ki egy kitalált személy példáján keresztül levezetve:

-Pistike egyik reggel későn ébred, mert előző este sokáig csavargott a barátaival vagy számítógépezett. Nincs már ideje a reggelizésre, de még arra sincs, hogy igyon egy pohár vizet. Utolsóként esik be az iskolába, leül a helyére, de rövid idő múlva már ki is hívják őt a táblához. Eddig a pontig még uralta a benne levő feszültséget, de most már azt kell tennie, amitől mindig is félt valami miatt. Meg kell oldani egy nehéz feladatot. Na ez az, amire már egyáltalán nem képes ebben az állapotban! Az agya már átkapcsolt a „túlélésre” a jobb és a bal agyfélteke szétkapcsolt. Szívverése felgyorsult, izzad a tenyere, izmai feszülnek mert a teste már rákészült az ún. menekülésre. De menekülni nem lehet, ezért csak áll a tábla előtt megbénulva, nagy gombóccal a torkában. Szégyenkezni kezd az osztálytársai előtt a tanára előtt és a világ legszerencsétlenebb gyerekének érzi magát. Persze a felelet ilyen állapotban nem sikerült, egy rossz jeggyel visszaküldik a helyére. A helyén picit megnyugszik ugyan, de még előtte áll annak, hogy a szülei előtt is feleljen a rossz értékelés miatt. A reggeli események hatására már kialakult benne a düh, félelem, harag, bánat, irigység érzése, aminek a következménye az, hogy újra és újra szétkapcsol a két agyféltekéje. Ezért van az, hogy dupla idő és energia számára a tanulás.

Ha sok ilyen állapotot él át a gyermek, egyaránt előjönnek nála az egészségügyi, a tanulási problémák és nem utolsó sorban a magatartás zavarok. Egyre többször teszi fel magának azt a kérdést hogy: -Miért vagyok butább mint a többiek? Kételkedni kezd önmagában, elveszti az önbizalmát, pedig nem az intelligenciájával van a gond, hanem „csak” blokkolja őt egy bizonyos korábban átélt trauma. Ilyenkor van az, hogy ha egész délután tanul is a gyermek és mindent tud, másnap az iskolában, amikor bizonyítani kell az elvárások miatt újra megijed, ami egy rövidzárlatot okoz nála és nem jut eszébe semmi.

Ha sok ilyen negatív esemény történik, nem csoda ha elmegy a kedve a tanulástól és az iskolától. Ezek a feldolgozatlanul maradó traumák bevésődnek a tudatalattiba és ezen minta szerint fog a gyermek cselekedni minden hasonló helyzetben. Ezért van az, hogy újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat annak ellenére, hogy elhatározza innentől kezdve jól fog tanulni.Mert hiába határozza el amíg ezek a régi blokkok fel nincsenek oldva, ugyanazon minta szerint fog cselekedni persze rosszul. Ha meg akarjuk szabadítani gyermekünket ezektől a nyomasztó mintáktól, érzelmi stresszoldásra van szükség .Ennek segítségével megoldást találhat a problémákra, ami innentől kezdve már nem is probléma, hanem egy megoldásra váró feladat lesz csupán gyermekének. Sok sikert kívánok ezen az úton.