Vannak a környezetemben számomra olyan szerencsés emberek, akik miután 18 évesen megtanultak egy szakmát, a mai napig ebben dolgoznak és jól is érzik magukat benne. Én nem tartoztam ebbe a csoportba. A gyes letelte után sokáig kerestem az utam. Tanultam és időről időre kipróbáltam magam új dolgokban. Fő irányom a kereskedelem lett , pedig a családból senki nem állt előttem példaként ezen a területen. Vezettem a saját kis üzletemet, majd dolgoztam multinál és a végén 10 évig dolgoztam vezetőként, szintén kereskedelmi vonalon. Szerettem benne dolgozni és valamilyen szinten biztos megélhetést nyújtott, de egy idő után elkezdtem azt érezni, hogy ez már kevés nekem. Valami hiányzott, mindig rosszkedvű és fáradt voltam. Egy régi betegség miatt akkor már kapcsolatban álltam a kineziológiával. Mivel nekem sokat segített, ezért elkezdtem munka mellett megtanulni ezt a gyengéd technikát, majd másodállásban klienseket fogadni. Nagyon jól éreztem magam ezen a területen, mindig nagyon örültem és szívesen fogadtam a visszajelzéseket a klienseimtől. Egyre többen kértek tőlem támogatást és egyre messzebbről érkeztek hozzám stresszoldásra. Így telt el 5 év az életemből, amikor megint jöttek a jelek. Éreztem, hogy valami megint nem kerek. De ekkor már 40 éves voltam. Jött a vívódás, a hosszú hónapokon át tartó rágódás, hogy mit is csináljak, hogyan lépjek tovább. Sokáig visszatartott az attól való félelem, hogy mit fog szólni a családom, már megint mást szeretnék. Nem vagyok már azért annyira fiatal, hogy megint mindent újra tervezzek és kezdjek… meccseztem magammal. Mígnem egyszer – külső körülmények hatása is közrejátszott – eljutottam arra a pontra, hogy felálltam az akkori vezető beosztásomból. Ez fordulópont volt az életemben. Főállású vállalkozóként kezdtem el tevékenykedni, gyermekeknek és felnőtteknek segíteni a stressz oldásában. Évről évre folyamatosan tanulok és fejlesztem magam, ezáltal a vállalkozásomat is. Minél széleskörűbb támogatást szeretnék biztosítani a hozzám fordulók számára, ezért pár évvel ezelőtt belépett az életembe a coaching is. Rengeteget hozzátett a magam és a vállalkozásom fejlődéséhez és sikeréhez. Ma már a stressz oldása mellett, magánéleti és üzleti elakadásokban is segítem a számomra bizalmat szavazókat a coaching módszerével. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy nem bántam meg, nem féltem ? A válaszom az, hogy de igen, volt olyan, hogy féltem. De ha szétnézünk magunk körül láthatjuk, hogy mindig kapjuk a segítséget valamilyen formában, ami átlendít ezeken a félelmeken. Nem szabad hagyni, hogy a félelmeink miatt beleragadjunk egy számunkra méltatlan helyzetbe. Megbánni nem bántam meg semmit, mert ha akkor 3 éve nem lépek, most nem itt tartanék, ahol tartok.

Köszönöm szépen, hogy végig olvastad!

Üdvözlettel,

Éva